Általában hasznos kertelés nélkül kimondani, mi a helyzet, mert (Illyés Gyulával szólva) “növeli, ki elfödi bajt”. Az üzleti életben is?

Szinte sohasem történik meg, hogy az ügyfél azt mondja: “válságkezelőt akarok”. Vagy azt: “küldjenek egy interim menedzsert, aki kihúz minket a slamasztikából, aki megszünteti végre a káoszt, amelybe cégem beleszorult”. Esetleg azt: “nagy a baj, ezt házon belül senki nem vállalja; kérünk egy interim menedzsert, akit nem befolyásol érzelmi kötődés, de gyorsan megoldja a problémánkat”.

Vajon miért nem ezt mondják?

Megértjük, hogy nehezére esik egy cégvezetőnek beismerni: krízishelyzetbe kormányozta a cége hajóját. Így inkább valami ködös eufemisztikus kifejezést használ, például “némi fejlesztési igényről” beszél, “átstrukturálásról”, vagy hangzatos angol kifejezéssel írja le a helyzetet.

Nem baj: az interim menedzser így is képes segíteni. Legfeljebb egy kicsit tovább tart, mire tisztázza, mi is a teendője igazából.